Magány
Nem mernek egyedül maradni, mert félnek. Nem is csodálom. Félnek, hogy egyedül maradnak önmagukkal, abban a sötét erdőben, ami a létezés szomorúsága, félnek, hogy leütik magukat egy fütykössel, s elrabolnak önmaguktól mindent, pénzt és életet. Ezért menekülnek a fény felé. Mindenütt ott vannak, ahol lámpák égnek, ahol zene szól, ahol el lehet rejtőzni a másik elől. Szörnyű félelem ez. Sokan a halált is szívesebben vállalják, mint ezt a másik magányt, egyedül önmagukkal.
Márai Sándor – Négy évszak
“Az emberek rejtélyesek: néha pontosan azt gondolják, amit mondanak, s belülről tehetetlenül olyanok, amilyennek látszanak.”
Márai Sándor
” Mi a hűség , mit várunk attól, akit szeretünk? Öreg vagyok, sokat gondolkoztam ezen is. Nem valamilyen rettenetes önzés a hűség, önzés és hiúság, mint az emberi dolgok és igények többsége az életben? Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk?S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valami, hűséget vagy áldozatot? “
Márai Sándor – A gyertyák csonkig égnek
0 Válaszokr to “ami gondolat”