Elkezdtem a Ne bántsátok a feketerigót! (cserébe kialvatlan vagyok …:)
Máris van egy kedvenc részem:
“Alexandra nénit mérhetetlenül izgatta öltözködésem. Hogyan lesz úrinő belőlem, ha nadrágban járok? Mikor erre azt mondtam, hogy szoknyában nem tudok játszani, azt mondta, nem kell olyasmi játszanom, amihez nadrág kell. Alexandra néni elképzelése szerint babatűzhellyel és teáskészlettel kellett volna játszanom, és azt a gyöngyöt hordanom, amelyet születésemkor kaptam tőle ajándékba – ezenfelül pedig apám magányos élete napsugarának kellene lennem. Erre én azt feleltem, hogy valaki nadrágban is éppen úgy lehet napsugár, Alexandra néni viszont kijelentette, hogy napsugár módjára is kell viselkednem, és hogy én jónak születtem, de évről évre mind rosszabb leszek. Alexandra néni nagyon megbántott, és bizony alaposan össze kellett szorítanom a fogam, hogy hallgassak, de amikor megkérdeztem Atticus, mi a véleménye, azt mondta, hogy volt már elég napsugár a családban, és sose zavartassam magam, járjak úgy, ahogy nekem tetszik.”
És legyen egy jó zene is: The White Stripes – Good to me