na!
végre voltam úszni!
(tessék éljenezni! :)
merthogy ezt sok előkészület után sikerült csak véghez vinni… évek óta nem volt úszósapkám, és úszószemüvegem sem (micsoda nehézségek!), viszont 2008 ősze óta van úszódresszem – mert akkor nagyra törő terveket dédelgettem, amiket egy szempillantás alatt apró darabokra zúzott az életemben újra felbukkanó kosárlabdázás …
és tényleg.
úszóbérletem meg már idén január óta volt, éves bérlet a Sportusziba. ja, és időm sem volt – legalábbis most erre fogom így, plénum előtt, pedig valószínűleg csak lusta voltam… de most végre megcsináltam! :) ennek eredményeképpen a kedd estéből le kellett faragni, ami nem volt nehéz, miután a hétfőn 5-kor keltem és éjjeli negyed 1-kor még a Hősökön tekertem át bicajjal, – így a kedd gyakorlatilag az agyhalál állapotában telt. ezen amúgy az sem segített, hogy kedd délben Tibivel – , céges lelkitársammal :P,- pizzát ettünk, ami finom és sok volt (sok=elálmosít), és az sem, hogy a negyedévszázadomat megünnepelendő: megkóstoltam a Coronita-t is a pizza mellé, mert azt még sosem, és a Tibi sem, és már ő is. na de visszakanyarodom…) szóval kedden este, tíz óra nulla-nullakor – , a másnapi indulási terv minden mozzanatát előkészítve,- úgy feküdtem az ágyban, mint a pinty, amikor éppen húzza a lóbőrt. aztán másnap frissen és üdén, – mint egy hajnalban kinyíló kis virágbimbó, amit az imént tiport le egy vadkan-, kipattantam az ágyból és elindultam úszni! :)
úgy tervezem, hogy ha már majd nem fagy, -szóval olyan május vége, június közepe felé-, bicajjal fogok az usziba menni, mert hamarabb odaérek talán, mint a Budapesti Közlekedési Vállalat komfortos kis, társadalomépítő masináin. (Addig is…:)
És, és, és! a Sportusziban én voltam az első a kinti medencében! És láttam felkelni a napot, és nagyon jól esett az egész a testemnek és a lelkemnek is – Lili még este meg is állapította, hogy nagyon pörgök :)
És, és nem volt hideg! És nem fáztam meg! És szaunáztam is, és hosszasan zuhanyoztam, és, és, és! :) Ja, és még csak el sem késtem a Gépezetből, pedig a Jászaiig ki kellett sétálnom, lévén, hogy a hídon hadiállapotok uralkodnak.
szóval ez volt!
És élmény, meg egészséges! hogy másra már ki se térjek… ;)
