Másfél hete, bágyadt délutáni napsütésben, gyanútlanul kerékpároztam hazafelé. A Bajza utcából nagy ívben balra kanyarodtam a Damjanich utcába, ahol alig mentem pár métert, amikor a felgyűrt kabátujjas tavaszi idillnek nagy csattanás, szikrázva-pattogó üvegdarabok, és némi rossz érzés vetett véget. A rossz érzést az váltotta ki, hogy – minden bizonnyal fékezés nélkül – nekimentem egy kivágódó bmw cabrio (mi más) vezetőülés melletti ajtajának. Ez váltotta ki egyebekben a karomban érzett sajgást, és szédülést, és a remegést is.
Szerencsére komolyabb bajom nem lett, a bicikli még szervízben van, de remélem azzal sem lett nagyobb gebasz.
Valószínűleg egy egészen jó védőangyal hálózat felügyel rám, mert egy-két kisebb, és egy nagyobb kék folton és dudoron kívül nem esett bajom, ahogy mondtam elvben a biciklinek sem, és semmilyen más egyéb cuccomnak (ruhámnak, napszemüvegemnek, fényképezőgépnek a táskámban). Vagy az lehet még, hogy minden más arra autózónak van jó védőangyal hálózata, akik megkímélték őket attól a sokktól, hogy áthajtsanak egy eléjük eső biciklisen… ez még nem eldöntött, mindenesetre megnézném felvételről, hogy hogy is történt ez az egész… hogy mennyire volt lassú a rekcióidőm, meg hogy hova vertem be mimet, meg hogy a fickó első reakciója mi volt, és hogy a kutyus, aki a kocsija hátsó ülésén ült, mit csinált ijedtében a sok rászóródó üvegszilánkok között…
Érdekes, hogy mikor mással történik ilyesmi, az ember nem is gondolná, és nem is hiszi el, hogy tényleg milyen nehéz visszaemlékezni apró részletekre, és hogy tényleg mennyire gyorsan történik minden, és hogy van olyan helyzet, amikor nincs idő dönteni.
Aztán este ültem itthon, és amellett, hogy csak a karom sajgott, azon gondolkoztam, hogy ez tényleg sokkal szörnyűbben is elsülhetett volna, és most feküdhetnék valamilyen kórházban, vagy feküdhetnék műtéte várva, vagy még valami rosszabb is. És nem csak az esés miatt, mert az talán végül is nem volt olyan nagy kaland, hanem a körülmények miatt. Amiatt, hogy mennyire ki van szolgáltatva az ember a közlekedés többi szereplőjének. Összességében kicsit megrázó az élmény. De már jól vagyok :)
