A múlt hét felfedezettje a Them Crooked Vultures.
Akkora királyság, mint hat másik!
Bár igazából már március óta felfedetten álltak az orrom előtt, csak nem vettem észre őket. (Ilyen esetekben csak gratulálni tudok magamnak, meg kicsit lenézően vállon veregetem magam, megvető, gúnyos mosollyalal az arcomon.)
Egy csomó dögös, vagány számukba beleszerettem már: New Fang, Elephants, Dead End Friends, No One Loves Me & Neither Do I
Az ilyen érzés olyan jó :)
Csupán a véletlen és a sorsszerűség műve, hogy ez kiderült, mndenesetre a Geopen a 2011. évben újra kiadta a Ne bántsátok a feketerigót (itt lehet megtekinteni), csak hogy tudjátok.
(nekem már meg is van:)
A kedd délutánt a kedves, kis lakásban töltöttem visszavonulva, ajándékkészítéssel Harry Potter és a többiek, továbbá a Halál ereklyéinek véres társaságában. A délután eredményt később, mert ugye meglepetés… :)
Miközben serényen ragasztottam, fűztem, varrtam, vágtam, csavartam, potyogtattam a cellux-, cérna-, és szalagdarabokat egyszer csak megszólalt a telefon. Lili barátnőm volt a vonal túlsó végén. Kissé bizonytalanul és óvatosan megkérdezte, hogy tőlem kapott-e tavaly karácsonyra egy kis piros fém dobozban mézeskalácsot, mert nem biztos a dologban. Én meg azt feleltem, hogy igen, mert ez pont így történt. Aztán kissé megkönnyebbülve mégis csekélyke bűntudattal a hangjában előadta, hogy épp nagy-takarít, és megtalálta egy kupac alján egy ajándékzacskóban az imént említett karácsonyi ajándékot…
És hogy köszöni, nagyon finom, merthogy épp azt eszi a család!
Eközben hallottam Anyukája hangját a háttérből elmosódottan, majd Lili volt kedves tolmácsolni Anyukája mondanivalóját, miszerint hálás volna, ha odaadnám neki a sütemény receptjét.
Ki hallott már ilyet?! Sikert aratni egy egyéves süteménnyel? Milyen már! :)
Köszönet Frunak a receptér :D
(svéd mézes + a szódabikarbóna két kávéskanálnyi, a fűszerek ízlés szerint)
Erre a ‘mai’ biciklis reggelire el akartam nézni reggel… biztos hangulatos, meg miegymás. Na, nem a potya reggeli miatt, hanem csak úgy.
Viszont most este kicsit elhúzódott a gyurma sütögetés, illetve egy órával elnéztem az időt… viszont lett kiégethető gyurmából ajtószámom :) több gyűrűm és még egyéb kis apróságok. (Zsófi! a gyűrűt majd gombszempontból is nézd…vagy gondold(gombold:) tovább…mármint majd ha rakok fel képet ;)
Ma végre szabadságot vettem ki, nyáron tulajdonképpen a 4. nyaralós napot… és végre, VÉGRE eljutottunk a csajokkal a csillebérci kalandparkba, ahová annyira akartam! Orsika itthon van Londonból egy kis időre, és bevártuk a kalandparkozással. És mily szerencse! Ugyanis felettébb élvezte ő is a kúszás-mászást. (27. szintű amazonná lépett elő…:) Azon kívül, hogy a park kitáblázása katasztrofálisan rossz, a személyzet annál nagyszerűbb! :) A jegyárusító hölgytől kezdve az animátorokon át a ‘szertárosig’ mindenki kedves, segítőkész és jófej. A park meg nagyon klassz, kicsiknek nagyoknak egyaránt kihívás, szerintem. És érdemes kesztyűt kérni, mert a sok huzal és kötél markolás, fogdosás, a sok kapaszkodás, mászás eléggé elhasználja az ilyenekhez nem szokott tenyereket,szerintem. Ó,az adrenalin jó dolog :)
Jól esett ez a nap. A sok mosolygás :)
(meg a sajttal töltött jalapeno paprikácskák az Arribaban :)
Mostanában – az elmúlt pár hétben- tudtam olvasni, ami jó.
Ami viszont azt jelenti, hogy nem biciklivel járok munkába… az olvasva kerékpározáshoz még fejlődnöm kell, az pár szinttel feljebb van… rövid cikkek még hagyján, de regény… :P
A nem biciklizés oka pedig első körben ez a borzasztó meleg. Egy ideig az is gond volt, hogy a pünkösdi – gyakorlatilag két napos – Balcsi megkerülés (onnan a Badacsonyos kép) kissé megviselte a püspökfalatomat, ami azóta nem is nagyon vágyott annyira feltöretni magát újra a prosztatavédős ülésemen…
Bár jó pár heteegy szép hétfői estén egy szervezett éjszaki János-hegyi lebiciklizés keretében azért kipróbáltam, hogy mit szól a farom és a térdem a biciklivel történő újbóli találkozáshoz, hát mit mondjak… határozottan kínlódtak. Ennek ellenére a lebiciklizés menő volt, mindenkinek ajánlom :) Bukósisak szinte kötelező, főleg ha nem kapcsolsz lámpát. Mert úgy szinte jobban látsz. Sünikre tessék vigyázni…
De azóta megint csak nem nagyon néztem rá a drótszamárra :( Max heti egyszer-kétszer, kiborít ez a meleg.
De amúgy van ebben valami különösen szomorú, már ami a végtagjaimat illeti, mert tényleg olyan térdekkel kászálódok le az ágyról egy átlagos reggelen általában, mint a mesében a megolajozatlan bádogember. Mi lesz tíz, meg húsz, meg harminc év múlva?! Egyelőre bízom az orvostudományban, jobbat nem tudok :P
De lássuk akkor a mérleg pozitív oldalát: elolvastam Vonnegut-tól a Galapagos című könyvet, valamint Karinthytől az Utazás a koponyám körült, amit – mint azt már említettem- rém jutányosan, csupán 598 Ft-os áron vásároltam nemrég.
A Galapagos… hát végig nem erre számítottam, de azért valljuk be, hogy megérdemeljük :) A regény arról szól, hogy Kilgore Trout fiának szelleme egymillió évre a Földön reked, miközben mi, emberek kis híján kihalunk… az evolúció paródia pedig abban nyilvánul meg, hogy a történetben az embereknek vissza kellett fejlődniük a túlélés kedvéért… az egyik szó, amiről mindig ez a könyv fog eszembe jutni az a füles fóka :)
Szerintem összességében szórakoztató.
És amúgy elgondolkodtató is, ahogy Vonnegut az szokott lenni… a jövőnkkel kapcsolatban.
(évek…apák,unokák. 2010. május 24.)
Az Utazás a koponyám körül, pedig hát….Karinthyt pedig még mindig szeretem. Ennek a mostaninak az elolvasása azt hiszem lendületet ad annak a két kötetes írásának (Följelentem az emberiséget) elolvasásához, ami megvan már több, mint másfél éve, de eddig a két kötet valahogy mindig visszarettentett.
Az Utazás a koponyám körül az agydaganatának megtalálásáról, és kioperálásáról szól. Fura dolog. Hát engem vonzanak a furcsa dolgok. Annyira megfogott benne egy kép. Természetesen ez is nyomasztó, de ezen már meg se legyünk lepve…majd megkeresem, hogy pontosan leírhassam.
(az a bizonyos… 2009.szeptember 29.)
Meg aztán a Valami történtet is csak el kell olvasni Hellertől- és ez már a harmadik nekirugaszkodás, de valahogy a negyvenedik oldal körül mindig visszapattanok, annak ellenére, hogy már többen ajánlották kifejezetten nekem. Végül ennek estem neki, a negyvenedik oldalon már túljutottama kilencvenedik környékén járok…:)
Meg aztán megkaptam Édezsanyámtól csak úgy Parti Nagy Lajos új könyvét, Az étkezés ártalmasságáról címűt, ami első nekiveselkedésre túl soknak bizonyult. A Hősöm tere nekem nagyon tetszett, mind a stílus, mind az elmebeteg – de milyen aprólékosan és kreatívan kigondolt! – ötlettár; de ez a könyv most valahogy mégis túl tömény hülyeség. Az ilyen fajta szövegelés olyan rövidke formában, mint A hét asszonya -tehát novella-, vállalható, de ebben a terjedelemben agyzsibbasztó, nekem legalábbis. Hátha egy másik időben jobban eltaláljuk egymás hangulatát a könyvvel… Parti Nagy Lajostól még a Sárbogárdi Jolán – A test angyala az, amit el akartam olvasni… csak még nem került reá sor, ejj. De ha az is ilyen lesz, akkor gondban leszek… bár remélem nem, azt is többen ajánlották már.
Egyelőre ennyi, olvasok, és várom a kánikula enyhülését.
(Ma azért bicikliztem:)
Az egész országra kiterjedő önkéntes szemétgyűjtési akció most szombaton!
Tessenek menni szemetet szedni!
Sok helyre lehet menni, lehet olyan helyszínt választani, ami az ember lakóhelyéhez közel van!! :)
Holnapig lehet regisztrálni, de szerintem ha nem regisztrál az ember és van egy használható kesztyűje, amit nem sajnál feláldozni ilyen nemes célra, akkor regisztrálás nélkül is szívesen látják! Nem a regisztrált létszámon van a hangsúly, hanem az összegyűjtött szemét mennyiségen, ugyebár.
Szóval csak rajta, zsákra fel! :)
Kissé gondolat-kavargós heteket tudok magam mögött (és sejtek magam előtt…:), ezért a ‘hatásszünet’.
Viszont van könyvajánlóm, bár még nem olvastam végig, – ami amúgy meglehetősen szégyenletes dolog, mert egy rövidke könyvről beszélünk, mait hetek óta olvasok. A be nem fejezés okát a kerékpárral való közlekedésben, és a késői hazaérkezésekben látom. De ez végül is magyarázkodás, az meg minek.
A könyv: Alice Walker - Kedves Jóisten
Miss Celieről és környezetéről szól, napló és levelek formájában íródott a legtöbbször Jóistennek ‘címezve’. Miss Celie néger és elég ocsmány gyerekkoron megy át, hogy aztán nyomorúságosan, örömtelenül indítsa felnőtt életét is. Szomorú, és megrázó a történet, de van egy bája az egész írásmódnak, -a helyesírási hibákkal zsúfolt Istenhez szóló leveleknek -, meg aztán szerencsés változások is bekövetkezik a főszereplő életében, szóval reménykedhetek még egy pozitív végkifejletben, mert ‘megérdemelné’ miss Celie, és a többiek.
Azontúl végre megnéztem a Fekete hattyút moziban, ami olyan rég akartam már, és bár szava szegő lettem kissé: nem bánom, mert már olyan kíváncsi voltam a filmre, és végül ‘hozzájuthattam’ az elmúlt hétvégén egy kedves kis férőhelyes moziban. Nekem – így hogy hagytam kissé leülepedni- nagyon tetszett, itt-ott féltem is alatta, de az belefér. Natalie Portman annyira, de annyira szép! A balett pedig eredményét tekintve egy lélegzetelállító önkínzás :) Gyönyörűek azok a nők, és hihetetlen ez ez egész mozgás. Bár nekem sokszor természetellenesen hat a balett. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett a filmben, illetve nekem túl sok volt, azok az a rossz és a jó érzékeltetésére a fehér és a fekete színek nagyon erős hangsúlyozása.
Pénteken Judittal beszagoltunk a Mika Tivadar Mulatóba is (a kb. 11. szórakozóhely lett a Kazinczy utcában…), ahová már szintén rég be akartam térni egyszer, mert Lili leírása a wc-ről felcsigázta a képzeletem, pontosabban kíváncsi voltam, hogy úgy van-e, ahogy elképzeltem. A limonádé finom volt, és nem volt drága :) És majd megbolondulok azóta, mert az alagsorban koncertező együttes által játszott szám megy a fejemben folyamatosan, és nem tudok rájönni mi is az…:(
Ezentúl hirtelen felindulásból(?) voltunk szombaton délután a Főzde feszten, ahol 6 féle sört megkóstoltam(és még megkóstoltam volna plusz kettőt: a meggyeset és a csiliset, ha nem fogynak el idő előtt), és tök sok ismerőssel összefutottunk, többek között spontán módon a fél kosárcsapattal. Kicsi ez a város. Nekem azt hiszem a táborfalvai szűretlen világos sör ízlett a legjobban (1 óra 10 perces sorban állás után…), a második helyezett pedig a felsőzsolcai Korty nevezetű. Kedves esemény volt.
Ma pedig voltam még a Pál-völgyi-Mátyás-hegyi-barlangrendszerben overallos-hason csúszós barlangtúrán :) Végre! :) már olyan régóta szerettem volna elmenni egy ilyenre :) (lehet nemsokára megyünk az eggyel nehezebb túrára is :) bár sajnos elég drága mulatság. De adnak ruhát, sisakot, fejlámát, és szórakoztató túravezetőt :) És becsusszantam mindenféle kis lyukakba, olyan izgalmas volt :) Csak ajánlani tudom, kivéve a klausztrofóbiásoknak :) Mindenképpen élmény, komolyan! :)
Meg ez az még ilyen, amit régóta meg akarok nézni, a csillebérci Kalandpark. csak eddig nem sikerült még, de talán idén nyáron lesz rá lelkes jelentkező…:)
Ja! meg ma indult be az idei bodza gyártás első félideje!
Eredmények és fotódokumentációk később várhatók ;)
+ zene
Bonaparte – Wrygdwylife
Young Director Awards …és innen a videók.
Versenyfilmek közül, ami nekem:
Interruption – szívbemarkoló
Poverty tells many stories – szomorú, megható
Halston A/W 2009 – a lassított felvételt (szinte) lélegzetvisszafojtva néztem,megkapó
Graffiti - ötletes,vicces (mennyi munka?!)
Arctic Sun – kedves ( a kis eszkimószerű-gyerek 0:35-nél:)
A díj reklámjai:
Jaws – tüdü tüdü tüdü tüdütüdütüdütüdü
Balls – ‘klasszikus’
Drama queen - az az fej a végén
Double life – dettó
csokis-narancsos. (…. valódi narancsból :P)
elég jó lett, és takarítással együtt nem volt egy óra az egész elkészítés.
